Jagos István Róbert - árvára fagytam

az úton egyedül mentem

sötét sikátorok, fényes paloták között

fejem fölé nem hánytam glóriát

van úgy hogy hosszan nyögök

mint ki féli titkait

s résnyíre szűkült szemem

elrejti makacs könnyeim

dacból sosem

a hit meg oly kézenfekvő

minthogy elveri az eső

április bolondját

elvert engem is ó de hányszor

repedt a gerinc százfelé

s árvára fagytam

ájtatos zsolozsmán